Mágnássajt – ajándék volt, VKF XXX.

Nem nehéz a név eredetét kikövetkeztetni. Nyilván úgy gondolták, hogy aki a disznósajtot színhúsból csinálja, az gazdag ember, vagyis mágnás. Nem kell mágnásnak lennünk, nem fogja romba dönteni a családi költségvetést, ha kipróbáljuk. Ráadásul ezt azok is meg szokták enni, aki idegenkednek a disznósajttól. Nem csak a felhasznált alapanyagokban különbözik, hanem a fűszerezése is alapvetően eltér, az sem a népi konyhára emlékeztet, inkább egy kifinomultabb ízlésvilágot tükröz.

1 kg disznóhús
2 tk zselatin
só, bors, szerecsendió virág, gyömbér, petrezselyemzöld, borókabogyó, (hagyma)

A hús kiválasztásában szabadságunk van, ezzel meghatározva a végeredményt. Lehet teljesen zsírtalan húst választani, pl. lapocka, comb; tehetünk bele zsírosabb darabokat, pl. tarja, császár, vagy akár belsőségeket, elsősorban nyelvet is. A nagyobb darabokban hagyott húst annyi vízben, hogy ellepje, tegyük fel főni. Kis lángon gyöngyöztessük, amíg megpuhul, de nem akar még szétesni. A főzővizébe tegyünk sót, pár szem borsot, borókabogyót, esetleg diónyi hagymát.

Hagyjuk kihűlni, hogy ne essen szét, mikor kockákra vágjuk. A levét kissé forraljuk be, de csak annyira, hogy melegen megkóstolva picit elsózottnak érezzük. Amikor kihűl épp jó lesz. Fűszerezzük meg, majd oldjuk fel benne a zselatint, közel forrásig melegítve. Öntsük a húskockákra, keverjük el, de ne törjük össze a húst. Töltsük formába, nyomkodjuk bele, hogy ne maradjanak benne buborékok. Fóliázzuk le és állítsuk egy tepsibe, amiben két ujjnyi víz van. A sütőbe dugva, 80 – 90 fokon érleljük a formában levő mágnássajt vastagságától függően 1 – 2 órát. hagyjuk lehűlni és tegyük egy éjszakára a hűtőbe.