Vettem egy ananászt. Igazit, nem konzervdoboz formájút. Nem volt hatalmas, de a bébi-ananásznak így is a duplája, fele áron.
Aki még nem tette meg, kóstoljon meg egy igazi ananászt, ég és föld a különbség a konzervhez képest. Elég jól látszik rajta, hogy érett-e. Amikor már a pikkelyek közötti mélyedés is sárga, nem zöldes, akkor érdemes lecsapni rá.
Ha friss, ép a levélrózsa a tetején, kellő türelemmel legyökereztethető és jókorára megnöveszthető.
Megpucolni sem ördöngösség, csak nem szabad nagyon spórolósan vagdosni. Először is vágjuk le a talpát és a levélrózsát a tetejéről. Ez után állítsuk a talpára és éles késsel, vágjunk függőleges csíkokat a héjából. Ezt sajnos elég vastagon kell megtegyük, mivel a pikkelyek mélyedéseinek kemény a közepe, és ezeket le kell hámozni. Amikor ezzel végeztünk, vágjuk gerezdekre és a közepéből hasítsuk ki a kemény, rostos részt. Nem mértem le, de szerintem a súlyának harmada elmegy a kukába.
Ez most a legegyszerűbb, 10 perces desszert lett. Épp lecsöpögött két pohár tejfölöm. Ezt összekutyultam 5 dkg cukorral (édesszájúaknak ez kevés lesz) és egy jó löttyintésnyi vanília kivonattal. Utóbbitól érezhetően alkoholos is lett, de nem volt rá fiatalkorú. A tálkába tett krémre ráfektettem az ananász gerezdet, kevés krémet tettem rá díszítésként, majd az ablakpárkányra sorakoztattam fényképezéshez. Hiába készült el hamar, még annál is hamarabb tűnt el.
En az ananászt úgy tisztítom, hog 2 cm vastag szeletekre vágom fel és ollóval távolítom el a héjját. Ezt a müveletet egy tál fölött csinálom, hogy a kifolyó lécseppek ne vesszenek kárba. :))