Meséljen! Küldje el fogyókúrás tapasztalatait, receptjeit. Írja meg sikereit és kudarcait is, mert egymástól tanulva könnyebben megy. Mesélje el honnan indult és mire jutott, ezzel bátorítást ad azoknak, akik meginogtak, akik mélyponton vannak. Ha büszke lehet Önmagára, küldjön fényképet is.
Írjon a kapcsolat oldalra, és igyekszem minél hamarabb közzé tenni a tapasztalatcsere kategóriában.
Egyet ne küldjön: reklámszagú dolgokat, mert könyörtelenül kihajítom!
KAPCSOLAT OLDAL
|
2010. 01. 31.
 Viszonylag ritkán kerül az asztalunkra házinyúl (vad meg egyáltalán nem), érdemes hát kicsit felkészülni rá. Alapos szakirodalmi kutatást végeztem, vagyis feltúrtam az összes elérhető szakácskönyvet és netes receptgyűjteményt. A magyar nyelvű kínálat igen szegény, hűen tükrözi azt, mennyire elfelejtett húsféle lett belőle.
A receptek többségét vadnyúlból háziasították, de többnyire csak átírták a hozzávalók között, pedig amíg a vadnyúl erőteljesen vöröses hús, a házinyúl sokkal inkább fehér. Ebből kiindulva a vörösboros recepteket, a hosszas pácolásokat elvetettem. Végül egy régen kimásolt német folyóiratlap részleten talált recept adta a kiindulási alapot. A szerző szerint Ischián szinte minden családnak, vendéglőnek megvan a saját nyúlreceptje, ez azoknak lenne valamiféle szintézise.
Tovább is van…
2010. 01. 29.
 Nem tudom mondok-e még újdonságot bárkinek is azzal, hogy az iparilag gyártott kenőmájasokban nagyon sok zsír van. Valamennyi kell, mert különben nem marad kenhető, de azért nem mindegy, mennyi az a valamennyi.
Élelmiszeres fejlesztő-mérnök barátom borzasztott el egy alkalommal, elmesélve, hogy fejlesztési feladatnak kapták: a 12 %-os májtartalmat miképp lehetne tovább csökkenteni? Ha belegondolunk, hogy egy kiló disznómáj, fogyasztói áron 300 Ft körül megvan, akkor jobb szeretném nem tudni mi az, ami ennél olcsóbb, amivel érdemes ezt a “drága” alapanyagot kiváltani. Ez volt az egyik impulzus, hogy elkezdjek házilag májas és más felvágottakat készíteni.
A címben nem véletlenül nem írtam kenőmájast. Annak fejében, hogy kevés benne a zsiradék – hiszen csak annyi, amennyi a tarjában van – el kell fogadjuk, hogy kicsit törős, legfeljebb szeletelhető állagú. Persze lehetne vízzel lazítani, de ahhoz mindenféle vízmegkötő és emulgeáló adalékokra lenne szükség, amit otthoni készítésnél szeretnénk elkerülni.
Tovább is van…
2010. 01. 23.
 Garffyka a maradékok hasznosítását tette a VKF forduló témájának, sőt pont a húsleves másodlagos hasznosításáról is írt. Szerencsémre Ő egész más sorsot szánt a megmaradt levesnek, így megírhatom a mi változatunkat.
A húsleves is egyike azon ételeknek, amiket nem kezdünk kislábosban főzni. Az alap edény a 8 literes kukta, időnként a 20 literes lekvárfőző.
Az alap húslevest most nem ismétlem meg, már megírtam itt.
Tovább is van…
2010. 01. 21.
A klasszikus orosz céklaleves meglehetősen átértelmezett változata ez a recept. Alighanem kikapnék, hogy egyáltalán borscsnak merem nevezni, de amiben cékla van és leves, mi más lenne?
Azért is más, mert nem húsleves alapú, így aztán a tejjel és tojással haragban nem levő vegák is nyugodtan vehetnek belőle. Érdemes akkor készíteni, amikor salátának is főzünk céklát, elég egyszer összemaszatolni a konyhát.
Tovább is van…
2010. 01. 20.
Ez a recept jó példája annak, hogy kevés falrengető újdonság létezik a főzésben, viszont az alap receptek a végtelenségig változnak, a helyben termő növények, fűszerek függvényében.
A húsgombócok csak annyiban térnek el egy nálunk megszokott fasírttól, hogy kevesebb a kenyér és több a hús bennük, és Görögországban inkább marhából vagy birkából darálják, mint disznóból.
Tovább is van…
2010. 01. 18.
Ez olyannyira alap recept, hogy rá is csodálkoztunk, miért került ilyen rég az asztalra.
Valahogy inkább mártásként készítjük el a sóskát, pedig finom az levesként is. Egyike a 10-perces leveseknek és garantáltan elronthatatlan. Ha nagyon sürgősen kell valami meleg levest varázsolni, akkor azonmód, zacskóstul bedobhatjuk egy tányéron a mikróba a sóskapürét, hadd olvadjon.
Tovább is van…
2010. 01. 18.
 Teljesen autentikus recept következik. Semelyik keleti országban sem ismerik, senki se tudja a sajátjának. Kizárólag nálam autentikus, ebéd előtt egy órával találtam ki, hogy valami kínaiasat kéne csinálni, mert olyat egész ritkán (t)eszünk.
A recept főzés közben alakult ki, az alapanyagok és a fűszerkészlet alapján, igazi improvizáció volt. Az elfogyott mennyiség – és a saját kóstolásom – alapján nem sikerült rosszul.
Tovább is van…
2010. 01. 17.
Ez Németországban egy igazi klasszikus recept, talán még a háziasszonyok számánál is több változata létezik.
Mi is nagyon szeretjük, a pikáns, savanykás mártásban úszó gombócokat. Az úszó kifejezés itt fontos, mert annyira finom a szaftja, hogy nem lehet túl sokat csinálni belőle.
A receptben visszatükröződik az, hogy tengerparti városból származik. Úgy látszik a hús és a hal párosítása egy fogásban, nem a trendeket követő csúcsgasztronómusok találmánya, Königsbergben – Kalinyingráddá keresztelték át egy időben – már régen is használták a háziasszonyok.
Tovább is van…
2010. 01. 16.
A leveshez hasonlóan ezt se én főztem. A minap kiolvasztott pangasius filé másik feléből készült könnyű vacsora.
A képről ugyan lemaradt, de köretnek volt hozzá sárga rizs is.
A mézes, gyömbéres, mandarinos ízesítés remekül bevált, még nálam is, pedig úgy tudom magamról, hogy nem szeretem húsfélék mellé a gyümölcsös, édeskés ízeket. Ez biztos azért volt finom, mert nem hús, hanem hal. 😉
Tovább is van…
2010. 01. 16.
Kivették a fakanalat a kezemből!
Nem éreztem annyi energiát magamban, hogy vacsorát főzzek, így aztán Párom improvizált valamit.
Bemelegítőnek gombalevest főzött, amin én is meglepődtem. Nyilván azért, mert Édesanyámnál a gombaleves tejföllel habart, fehér leves volt, zöldség nélkül, én is úgy szoktam csinálni, esetleg krémlevesként, de az más műfaj.
Tovább is van…
|
|
Beszélgetés