Az ősznek vannak kedves meglepetése is. Nem a jeges szélre és esőre gondolok, hanem néhány olyan terményre, amit inkább tavasszal, nyár elején szoktunk a piacon találni. Van másodtermésű eper is, de csak a nagyon eperfüggők fizetik meg az árát. Idén a zöldborsó sem volt baráti áron, ráadásul a szárazság miatt elég kevés és szikkadt szemű a felhozatal. Ezekkel ellentétben egész elfogadható áron kaptunk zöldbabot, nagyon zsenge, nagyon vékony, zöld héjú ceruzababot. Az ilyet az Isten is rakott zöldbabnak teremtette. Két maréknyit azért csak leloptunk belőle, hogy levesbe is kerüljön.
A többiről csak a szárát kellett levágni, semmi szálkahúzogatást nem igényelt. A babot kevéssé sós vízben roppanósra főztem, leszűrtem és a levével öntöttem fel a levest. Olajon 5 cm vékonyra karikázott póréhagymát pároltam, rászórtam 5 ek morzsát és együtt megpirítottam. Kétharmadát a kikent jénai aljára szórtam, hogy felvegye a bab levét. Serpenyőben csíkozott kolozsvári szalonnát pirítottam, a pörcét kiszedtem. A zsírján 1 ek lisztet habzásig melengettem, felöntöttem 1 dl vízzel és 1 dl tejjel. Ezt az épp csak tejfölsűrű besamellt sóztam, fűszereztem szerecsendióval, szerecsendióvirággal, tárkonnyal, szegfűborssal, fehérborsal. A lerakott babra rátöltöttem a mártást, megszórtam a morzsával és a szalonnapörccel. A sütőben épp csak össze kellett melegíteni.
Nyelvhasználati kérdés, elsősorban erdélyieknek: a zöldbab is paszuly, vagy az csak a kifejtett szemű, szárazbab elnevezése? Ugye a fuszulyka az csak a paszuly szinonimája?
Beszélgetés