A hajdinára sokan gyanakodva tekintenek, mint kizárólag vegák és megrögzött reformisták által fogyasztható valamire. Pedig méltatlan ez a bánásmód, hisz eleink étrendjének szerves része volt, csak az utóbbi évszázadban kopott ki a konyhából. Érdekes változatosságot jelenthez étrendünkben, ez a kimondottan jóízű gabonaféleség. Ez a levesbetét megszólalásig megkóstolásig a májgombócra hasonlít, így meglepetést is okozhatunk vele.
15 dkg hajdina dara
1 vastagabb szelet füstölt szalonna
diónyi fej hagyma
1 tojás
só, bors, majoranna
Hajdina dara nem biztos, hogy akármelyik boltban szembejön, de egy kávédarálóval pillanatok alatt magunk is összetörhetjük a magokat. Enyhén sós, forró vízzel öntsük nyakon a darát és hagyjuk állni kis ideig, hogy alaposan megszívhassa magát. Ha nagyon sok rajta a víz, öntsük le a nagyját és mikróban melegítsük addig, amíg az összes vizet felszívta. Hagyjuk hűlni.
Vágjuk apró kockákra a szalonnát és a hagymát is. Olvasszuk ki a szalonnát és pároljuk meg rajta a hagymát. Keverjük össze a hajdina kásával, dolgozzuk bele a tojást és a fűszereket. Ha nem formázható sűrűségű a massza, kevés zsemlemorzsával sűríthetjük. Vizes kanállal szaggassunk kis galuskákat a levesbe és csendesen gyöngyözve főzzük negyed órán át.
Szeretem a hajdinát. Vargányalevesben isteni.