Egybesült pecsenye

Nagyon hálás dolog a sertés tarja, egyszerűen lehet belőle finom pecsenyét sütni.

Gondolom sokan őrzünk íz emlékeket Nagymamától, falusi nyaralásból, ahol pecsenyét sütöttek. Aki vett már részt disznótoron, az tudja, az egyik legfinomabb a frissen sült pecsenye. Azt nem lehet utánoznunk, ahhoz kell a frissen vágott állat húsa, aminek biokémiai oka van.

Ez a bombabiztos módja annak, hogy omlós, puha, rendkívül jóízű pecsenyét süssünk, egyszerű eszközökkel.

Egy darab karajt vagy tarját tisztítsunk meg, és dörzsöljük be borssal, őrölt köménnyel. Ha van rá idő, hagyjuk pár órán át állni a hűtőben. Ha csak egy órát tudunk rászánni, akkor ne tegyük vissza a hűtőbe, ennyi idő alatt nem lesz baja, hacsak kutya, macska el nem éri.

Hámozzunk meg egy közepes hagymát és néhány gerezd fokhagymát. Egy magas falú fazékban – hogy kevésbé fröcsköljön majd ki – forrósítsunk egy ujjnyi disznózsírt. A húst minden oldalán süssük barnára, közben erősen vigyázva arra, nehogy megégessük a kezünket. Húzzuk félre a lángról és ha már nem fröcsög erősen öntsük le a zsírját és töltsünk alá egy bögre vizet. Alaposan sózzuk meg a húst és tegyük a fazékba a hagymát és a fokhagymát is. Kis lángon, hogy csendesen forrjon a víz alatta, pároljuk puhára. Ehhez másfél – két óra fog kelleni, a hús zsengeségétől és méretétől függően. Akkor jó, ha a szélét megnyomva, szét akar esni. Hagyjuk negyed órát állni, mielőtt megvágjuk. Bármilyen körettel, vagy főzeléken feltétként finom. A maradékot vékonyan felszeletelve felvágott helyett tehetjük a szendvicsekre, tízóraikba.