Már nem is szabadkozom, hogy milyen rég került fel a legutóbbi recept, csak ismételni tudnám önmagam. 🙁
Egyetlen jó dolog van az életem ilyen viharos alakulásában, szeptember óta 11 kilóval mutat kevesebbet a mérleg. 😀
A frankfurti leves egyike azoknak a fogásoknak, amikben a legelvetemültebb ragadozók gyomrába is szép adaggal lehet juttatni zöldségeket. A fogyókúrás étrendben célszerű kicsit sűrűbbre, tartalmasabbra csinálni, és egytálételként fogyasztani.
Pontos mennyiségeket nem tudok megadni, nálunk általában a hűtő tartalma határozza meg az összetevőit. A legfontosabb a kelkáposzta és a virsli, minden más szabadon variálható. Most sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé és krumpli volt a hűtőben.
A klasszikus recept szerint a kész levet rántással sűrítik. Ettől eltértem, hiszen próbáltam minél könnyebbé tenni. Így egy kis fej kockázott hagyma pirításával kezdtem, teflon serpenyőben, egész pici olajon. Rádobtam a kisebb cikkekre vágott kelkáposztát és az aprított zöldségeket. Fedő alatt, saját gőzében pirítva, párolva kezdtem puhítani. Szerintem így finomabb íze lesz, mint ha rögtön főzni kezdeném. A félpuha zöldségekhez hozzáadtam a karikázott virslit és a hűtőben árválkodó debrecenit is.
Felöntöttem maradék húslevessel (vízzel is finom ám), majd megsóztam, borssal, köménymaggal, csomborral és majorannával ízesítettem. Általában egy késhegynyi paprikát is szórok bele, de ez most a debreceniben már belekerült. Csendesen főztem, amíg minden hozzávaló megpuhult. Kevéssel a vége előtt belenyomtam két gerezd fokhagymát.
A család nem fogyózó tagjai kaphatnak a tányérjukba egy kanál tejfölt, nekem nem hiányzik. A tetjére szórt, finomra vágott petrezselyemzöld is ízlés dolga.
Beszélgetés