Teljesen autentikus recept következik. Semelyik keleti országban sem ismerik, senki se tudja a sajátjának. Kizárólag nálam autentikus, ebéd előtt egy órával találtam ki, hogy valami kínaiasat kéne csinálni, mert olyat egész ritkán (t)eszünk.
A recept főzés közben alakult ki, az alapanyagok és a fűszerkészlet alapján, igazi improvizáció volt. Az elfogyott mennyiség – és a saját kóstolásom – alapján nem sikerült rosszul.
disznó comb
hagyma
sárgarépa
dió
fokhagyma
gyömbér
bors
szegfűbors
szerecsendió
kömény
madras curry
bor (kékfrankos rozé)
szójaszósz
szardellapaszta
Sambal Oelek
A hagymát negyedfőre vágtam, egy szál hámozott sárgarépát hajszálvékony szeletekre. Kevés olajon elkezdtem pirítani a hagymát, mikor színesedett, a répát is hozzátettem. Kicsit kihúztam a serpenyő szélére és a közepébe töltöttem egy maréknyi, késsel durván összevágott diót, hogy az is pirulhasson kicsit. Nem hagytam így sokáig, mert a dió könnyen megég, megkeseredik. Rádobtam a nagyobb kockákra vágott húst és fehéredésig forgattam az olajon. Felöntöttem egy kis pohár borral és lefedtem. Pár perc múlva, mikor levet engedett a hús is, felkapartam a lesült dolgokat és bőkezűen megfűszereztem. Sokféle fűszert szórtam rá, amik egész Közép- és Kelet-Ázsiát képviselték. A szardellapasztával sóztam, és ez adott bele az umamiból is. Csendesen párolódott jó fél órán át. A végén kevés hideg vízben elkevert keményítővel kötöttem meg a levét. A Sambal Oelek-kel csak a tányéron csípősítettük, mert volt olyan az asztalnál, aki nem bír semmi erőset.
Beszélgetés