Megjelentek a szép, friss új kelkáposzták és káposzták a Nagycsarnokban. A zöldre éhesek ilyenkor hajlamosak elfelejtkezni arról, hogy hol teremhetett, mennyit utaztatták. Így történt, hogy egy fej kelkáposzta “valahogy” hazakeveredett.
Ezek a laza fejek sok zöld levelet is tartalmaznak, amiket nem kell leszedni, nyugodtan belefőhetnek az ételbe.
Gondolkodtam, hívható-e még főzeléknek amit ma ettünk. Kevés jegyét őrzi a hagyományos módon készült főzeléknek, berántva sincs. Végül megtartottam az elnevezését, hiszen amikor ennyit hallunk a régi fogások újragondolásáról, akkor a szinte hungarikumnak számító főzelék nevet kár volna kidobni.
1 kis fej új kelkáposzta
néhány nagyobbacska újkrumpli
fejenként 1 – 2 tojás
2 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors, csombor, majoranna
A káposzta sötétzöld leveleit és a vastagabb ereit külön vágjuk össze a világos színű szívétől. A krumplit kaparjuk meg és vágjuk vastagabb szeletekre. A hagymát szeleteljük fel.
Kevés olajon pároljuk üvegesre a hagymát. Adjuk hozzá a krumplit és forgassuk át a hagymás olajon, hogy az is kezdjen üvegesedni. Tegyük hozzá a sötét leveleket és kevés víz aláöntésével kezdjük csendesen főzni. Sózzuk és fűszerezzük meg, majd 5 – 6 perc elteltével tegyük bele a világos leveleket is. Így érhetjük el, hogy egyszerre puhuljanak meg. Mindig kevés folyadékot töltsünk alá, ha elfőné, hogy inkább csak a gőzében párolódjon, ne úszkáljon a lében. Ha van kéznél alaplé, húsleves, azzal se rontjuk el, csak számoljunk vele a sózásnál. Amikor már szint kész van, húzzuk lejjebb a lángot, hogy épp csak gyöngyözzön, és pár kanált tejföllel, amiben pici lisztet kevertünk el, habarjuk be. A merőkanál hátával nyomjunk mélyedéseket bele. Üssük bele a tojásokat és az edényt lefedve hagyjuk 5 – 6 percig főni. Szerintem akkor a legfinomabb, amikor a sárgája még sűrűn folyós.
Beszélgetés