Szeretem a zabpelyhes puszedliket, hiszen nem áll sokból összekeverni és a tepsire kupacolgatni. Sokáig eláll és megőrzi finom ropogósságát. Szinte csak édes recepteket találtam szerte a neten, pedig szerettem volna sósat csinálni, egyrészt az íze kedvéért másrészt, hogy ne legyen benne cukor. Hadd hihessem azt, hogy a sok maggal, rosttal egészségesebb, tán még kevésbé is hizlal. Én sikeresnek nyilvánítottam a kísérletet, és a fogyás sebességét a saját magam által elnyelt puszedlik számával összevetve, alighanem másnak is ízlett.
Egy kis csésze zabpelyhet összekevertem egy kis csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszttel, egy sütőporral, kiskanál sóval, két kis csésze vegyes pirított maggal (szezám, napraforgó, tökmag, földimogyoró) és kb. 20 dkg olvasztott margarinnal.
Nagyon morzsálódott, szétesni készült, ütöttem hát hozzá egy tojást is, legfeljebb nem állna el fél évig.
Sütőpapírra kis gombócokat gyúrtam belőle, 200 fokon sütöttem negyed órát.
A cukor nélkül nem lapul el, meglehetősen gombóc marad, legközelebb el kell lapítanom kézzel, amolyan keksz formára. Csak félig kihűlve szabad felemelni a sütőpapírról, mert forrón azonnal szétesik. Omlós, mégis ropogós, a rengeteg pirult mag ízével, ami édes sütemény túltengés esetén üdítő változatosság.
Ennyi magot ugye csak (jó)madarak esznek. 😉
Köszönöm, hogy leírtad a hibalehetőségeket is. Én sem szeretem a nagyon cukros sütiket és ez sem lehet ízetlen a sok magtól.