Méltatlanul sok támadás éri a pörköltet. Sokan valami zsíros, nehéz, ehetetlen ételnek állítják be, ami megtestesíti a magyar konyha földhözragadt elmaradottságát.
Pedig egy nagyon régi tradíción alapuló receptről van szó, ami persze az évszázadok alatt magába olvasztotta a mindenkori újdonságokat. Ha ezt nem teszi, sose lehetett volna belőle a mai paprikás, gyönyörű színű étel, hiszen sokkal régebbi fogásról van szó, mint ahogy a paprikát megismerhettük.
Arról sokan vitáznak, hogy pásztorételnek tekinthető-e – a XIX. századi pásztorkodásban valószínűleg nem – minden esetre egy nagyon logikusan felépített, kevés eszközt és technikát használó étel, ami könnyen elkészíthető volt akár szabad tűzön is. Egyetlen edénybe, egymás után kerülnek a hozzávalók, másra mint erre az edényre és egy késre nem is nagyon volt szükség.
Ami pedig a zsírosságát illeti lehet igaz is, ha valaki sok zsiradékkal szereti, de egyáltalán nem szükségszerű. A manapság tenyésztett állatok húsának olyan alacsony a zsírtartalma, hogy a kész ételben nagyjából annyi lesz, amennyit mi külön hozzáadunk. Ahogy most készítettem egyáltalán nem zsíros és munka is alig volt vele, odafigyelnem se kellett, nehogy leégjen. Érdemes ötletadónak ezt is elolvasni.
A húst megpucoltam és a szokásos méretű kockákra vágtam. Egy kilónyi húshoz két nagy fej hagymát felkockáztam és meghámoztam három gerezd fokhagymát. Két vékony szelet füstölt szalonnát kockákra vágva kiolvasztottam, és szeretem benne a kicsit füstös ízét, de aki akarja olajjal is készítheti. A serpenyőben kiolvasztott szalonnán megpirítottam a hagymát. A pörkölthöz elég erőteljesen pirítom meg, világos barnára, mert ha nem karamellizálódik a sok hagyma cukortartalma, édessé tudja tenni az ételt.
Amikor a hagyma megpirult, rádobtam a húst és addig pirítottam, amíg körbe megfehéredtek. Megsóztam, megpaprikáztam és kevés borsot is szórtam rá, majd rányomtam a fokhagymát is. Ez után az egészet átkapartam a lassú főzőbe, töltöttem rá fél pohár bort és kevés vizet, majd bekapcsoltam a kisebbik fokozatára és ott hagytam 6 órára. A hús tökéletesen megpuhult, omlós lett, a szaftja is bársonyosan sűrű lett, olyan igazi pörköltté vált.
ez a lassú föz egyre inkább érdekel(ne). két eset van: ha haza állítanék egy ilyennel, megkockáztatnám, hogy mr. nokedli kirakja a szürömet az összes konyhais kütyümmel együtt. jobb esetben megpróbálhatnám meggyözni, hogy költözzünk nagyobb konyhába;-)
mindenesetre e te prölöltetd istenien néz ki;-)
Szeretem a pörköltöt 🙂
Nekem a pörkölt sertésből van. Az az igazi. Nokedlivel, (bocsi Nokedli!:D) és édes uborkasalátával, amin egy nagy kanál tejföl kap helyet.
A legjobb étkek egyike, nem engedem bántani!
Abból a tejfölös uborkasalátából ki ne hagyd a fokhagymát!