A név természetesen a színösszeállításból ered, de utal arra is, hogy alapvetően ragadozó férfiemberek is rávehetők a fogyasztására, főleg ha fradisták.
Valahol azt olvastam, hogy tulajdonképp bármiből lehet pestot készíteni. No, ha bármiből, akkor most lévén a zsenge zöldborsó szezonja, próbáljuk ki abból. A megpucolt zöldborsót vajon, pici vízzel puhára pároltam, közben sóval, friss kaukkfűvel, medvehagymával, petrezselyemzölddel ízesítve. Azt a pici levét, amit engedett is alátöltve, olívaolajjal sima krémmé turmixoltam. Reszeltem bele parmezánt is, a fenyőmag viszont kimaradt, épp nem lévén a kamrában.
Ha már átfedi egymást a spárga és a zöldborsó szezonja, ki kellett próbálni milyen viszonyban vannak egymással. A szokott módon meghámozott fehér spárgát ezúttal nem főztem, hanem pici sóval, kis vajdarabkákat rámorzsolva, lefedve puhára pároltam. A dolog előnye egyben a veszélye is: aromásabb marad a spárga, viszont ha kesernyés volt, az is jobban benne marad. A még forró spárgákat tányérra tettem, és az élénkzöld mártásból csíkokat húztam rá. Így lett kész a fradispárga, avagy a spárga zöldborsópestoval.
Aki kedvet kapott hozzá, gyorsan próbálja ki, közeledik a spárgaszezon vége, és a borsó is igazán zsengén pürésíthető simára. Nem fogja megbánni a próbát.
Beszélgetés