Arról nem szól a hagyomány, hogy miféle alma is volt a csábítás eszköze. Abban azonban biztos vagyok, hogy egy ilyentől Ádám is azonnal elcsábult volna.
Ennyi finomság, egy desszertbe koncentrálva ritkaság, ugyanakkor megmarad könnyűnek, amitől nem elnehezedve állunk fel az asztaltól.
Annak ellenére, hogy a csoki eltakarja, válasszunk piros almát, gyönyörűen mutat, ha belevágunk. Akkor is érdemes ilyet kínálnunk, ha az egyes hozzávalók afrodiziáló hatásában nem is hiszünk, a hangulatot biztos nem fogjuk elrontani vele.
A szép piros almát mossuk meg, és szúrjuk ki a közepéből a magházat, a szárával és a virág maradványaival együtt. Állítsuk tepsibe, ha nem akarna megállni, vágjunk le egy vékony karikát a talpáról.
Egy tálkában keverjünk össze aprított diót, valamilyen pikáns lekvárt, pl. ribizlit, sárgabarackot, fahéjjal, szegfűszeggel és egy kevés mézzel. Ezzel töltsük meg az almák közepét. Kevés olvasztott vajjal kenjük be kívülről és tegyük 160 fokos sütőbe. Kell neki 20 – 30 perc, hogy teljesen átsüljön, megpuhuljon.
Tálalhatjuk már így, önmagában is, de fokozhatjuk a hatást ha a tányérba vanília mártást töltünk és arra állítjuk az almát. Ha még egy kis olvasztott chilis csokival is bevonjuk, szerintem elértük a tovább nem fokozható tökéletességét, a diétásság feladása árán.
Beszélgetés